«Alá van aknázva a nyelv». Szolláth Dávid beszélgetése Németh Gáborral. A kritikus bevezetőjével // «Language is a Minefield». Dávid Szolláth in conversation with Gábor Németh. With a foreword by the critic

Abstract

Szolláth Dávid rövid bevezető cikke betekintést ad Németh Gábor magyar író (szül. 1956) életművébe és annak magyar kulturális kontextusába. A kétrészes budapesti beszélgetés középpontjában Németh két legismertebb regénye a Zsidó vagy? (2004) és az Egy mormota nyara (2016) áll, az író és a kritikus a regények főbb témaköreit, társadalmi, politikai, világszemléleti és kulturális kérdéseit járják körül. A kiindulópont az idegenség általános tapasztalata, valamint annak konkrét megnyilvánulásai a zsidóság, a bevándorlók vagy a szegénység kapcsán. Sok szó esik általában az Európát, az európai szubjektumot érő mai kihívásokról, és konkrétan Közép-Európa sajátos helyzetéről, a mai magyar rezsim öndefiníciós kísérleteiről, a Balkánról, mint Európa «tudattalanjáról», Hollandiáról, Olaszországról és az «olaszságról», ahogyan azt egy Rómába sokat járó magyar író látja. És előkerül számos irodalmi kérdés is, szó van nyelvről, az aláaknázott szavakról, és a szóképek világképet sűríteni képes erejéről, valamint kifejezések «PC» jellegű tabusításáról.

The brief introduction that provides a concise overview of Hungarian writer Gábor Németh’s (b. 1956) work in the Hungarian cultural context is followed by a two-part conversation (held in Budapest), at the center of which Németh’s two best-known novels, namely Zsidó vagy? (2004, Are You Jewish?) and Egy mormota nyara (2016, The Summer of a Dormouse) stand out. The writer and critic examine the main themes of the two works: social, political, cultural, and worldview issues. The starting point is the general experience of foreignness, as well as its specific manifestations in relation to Jewish identity, immigrants or poverty. Another key theme is that of today’s challenges facing Europe and the European subject in general, with a concrete focus on the specific situation in Central Europe, the attempts at self-definition of today’s Hungarian political regime, the Balkans as Europe’s «unconscious,» the Netherlands, Italy and «Italianness» in the perspective of a Hungarian writer who frequently stays in Rome. Several literary issues emerge in the course of the conversation, starting with language, moving through «undermined» words, the power that rhetorical figures have to condense a worldview, to the tabuization of certain expressions, in the name of political correctness.